6. augusztus 1945 -án reggel Hirosima egyik polgárát ülték le a Sumitomo -parton lévő kőlépcsőn, amikor a világ első atombombáját felrobbantották a város felett. Jobbjában sétapálcát tartott, bal keze pedig valószínűleg a mellkasán volt.
Néhány másodperc alatt azonban felemésztette egy atomfegyver lángoló fényessége. A teste kísérteties árnyéka állt előtte, ijesztően emlékeztetve utolsó pillanatára. Nem csak ő, hanem a hozzá hasonló emberek százezreinek utolsó pillanatai is így lenyomatattak Hirosima földjén.
Hirosima központi üzleti negyedében mindenhol láthatók ezek a nyugtalanító sziluettek - a kísérteties körvonalak az ablaküvegekből, szelepekből és azokból az elhagyatott emberekből, akik az utolsó másodperceikben voltak. A tizedelni szándékozott város nukleáris árnyékai most épületekre és sétányokra vésődtek.
Ma ezek a nukleáris árnyékok makacs emlékeztetőként szolgálnak azoknak a megszámlálhatatlan életeknek, akik e példátlan háborús cselekedetben halálukra estek.
Hirosima nukleáris árnyékai
A Kisfiú, az atombomba, amely 1,900 lábat robbant fel a város felett, intenzív, forrásban lévő fény villanását bocsátotta ki, amely égett mindent, amivel érintkezésbe került. A bomba felszíne 10,000 1,600 ℉ fokon lángba borult, és a robbanási zónától XNUMX láb távolságon belül minden elfogyott a másodperc töredéke alatt. Az ütközési zónától egy mérföldön belül szinte minden romhalmazsá változott.
A robbanás hője olyan erős volt, hogy mindent elfehéredett a robbanási zónában, és hátborzongató radioaktív árnyékot hagyott az emberi hulladékon, ahol valaha polgárok voltak.
A Sumitomo Bank körülbelül 850 láb távolságra volt attól a ponttól, ahol a Kisfiú becsapódott Hirosima városába. Ezen a helyen már nem lehetett senkit ülve találni.
A Hirosimai Béke Emlékmúzeum azt állítja, hogy nem az egyének voltak a felelősek a város kísérteties árnyaiért az atombomba ledobása után. Létrák, ablaküvegek, vízvezetékszelepek és futó kerékpárok kerültek a robbanás útjába, nyomokat hagyva a háttérben.
Nem számított, ha semmi sem akadályozza a hőt abban, hogy nyomot hagyjon a szerkezetek felületén.
A parti lépcsőn ülő személy árnyéka talán a legismertebb a hirosimai árnyak közül. Ez a robbanás egyik legrészletesebb benyomása, és közel két évtizedig ott ült, amíg áthelyezték a Hirosimai Béke Emlékmúzeumba.
A látogatók most közelről ismerkedhetnek meg a szörnyű hirosimai árnyékokkal, amelyek emlékeztetőül szolgálnak az atomrobbantások tragédiáira. Az eső és a szél fokozatosan elpusztította ezeket a lenyomatokat, amelyek néhány évtől több tucat évig tarthattak, attól függően, hogy hol maradtak.
A pusztítás Hirosimában
A Hirosima atombombázását követő pusztítás példátlan volt. Becslések szerint a város lakosságának egynegyede halt meg a bombában, a második negyedév pedig az azt követő hónapokban halt meg.
A robbanás a városközponttól akár három mérföldre is intenzív károkat okozott. Akár két és fél mérföldnyire a robbanás hipocentrumától, tűz ütött ki, és az üveg ezer darabra tört.
