A gízai nagy piramisok az ókori egyiptomiak találékonyságának bizonyítékai. A tudósok és történészek évszázadok óta azon töprengtek, hogy egy korlátozott technológiával és erőforrásokkal rendelkező társadalom hogyan tudott ilyen lenyűgöző szerkezetet felépíteni. Egy úttörő felfedezés során a régészek feltárták a Merer naplóját, új megvilágításba helyezve az ókori Egyiptom negyedik dinasztiája idején alkalmazott építési módszereket. Ez a 4,500 éves papirusz, a legrégebbi a világon, részletes betekintést nyújt a hatalmas mészkő- és gránittömbök szállításába, végül felfedi a gízai nagy piramisok mögött rejlő hihetetlen mérnöki teljesítményt.
Betekintés Merer naplójába
Merer, egy felügyelőként (sHD) emlegetett középrangú tisztviselő egy sor papirusznaplót írt, amely ma „The Diary of Merer” vagy „Papyrus Jarf” néven ismert. A Khufu fáraó uralkodásának 27. évéből származó naplók hieratikus hieroglifákkal készültek, és elsősorban Merer és legénysége napi tevékenységlistáiból állnak. A legjobb állapotban megőrzött, Papyrus Jarf A és B feliratú szakaszok dokumentálják a fehér mészkőtömbök turai kőbányákból Gizába hajóval történő szállítását.
A szövegek újrafelfedezése
2013-ban Pierre Tallet és Gregory Marouard francia régészek, a Vörös-tenger partján fekvő Wadi al-Jarf-ban küldetést vezettek, felfedezték a csónakok tárolására használt mesterséges barlangok előtt eltemetett papiruszokat. Ezt a felfedezést a 21. század egyik legjelentősebb egyiptomi leletének tekintik. Tallet és Mark Lehner még „Vörös-tengeri tekercseknek” is nevezte, a „holt-tengeri tekercsekhez” hasonlítva őket, hogy hangsúlyozzák jelentőségét. A papirusz egyes részei jelenleg a kairói Egyiptomi Múzeumban láthatók.
A feltárt építési technikák
A Merer naplója más régészeti ásatásokkal együtt új betekintést nyújtott az ókori egyiptomiak által alkalmazott építési módszerekbe:
- Mesterséges kikötők: A kikötők építése sarkalatos pillanat volt Egyiptom történelmében, jövedelmező kereskedelmi lehetőségeket nyitott meg, és kapcsolatokat épített ki távoli országokkal.
- Folyói közlekedés: Merer naplója bemutatja a kifejezetten deszkákkal és kötelekkel kialakított, akár 15 tonnás köveket is szállító fahajók használatát. Ezeket a csónakokat lefelé evezték a Nílus mentén, és végül a köveket Turából Gizába szállították. Körülbelül tíznaponta két-három oda-vissza utat tettek meg, talán 30, egyenként 2-3 tonnás blokkot szállítottak, ami havi 200 blokkot jelent.
- Ötletes vízművek: A nílusi áradások minden nyáron lehetővé tették az egyiptomiak számára, hogy egy ember alkotta csatornarendszeren keresztül tereljék át a vizet, ami egy szárazföldi kikötőt hozott létre a piramis építkezéséhez nagyon közel. Ez a rendszer megkönnyítette a csónakok dokkolását, lehetővé téve az anyagok hatékony szállítását.
- Bonyolult hajó-összeállítás: Hajódeszkák 3D-s szkennelésével, valamint sírfaragványok és ősi szétszedett hajók tanulmányozásával Mohamed Abd El-Maguid régész aprólékosan rekonstruált egy egyiptomi hajót. A szögek vagy facsapok helyett kötelekkel összevarrva ez az ősi csónak az akkori hihetetlen mesterségbeli tudás tanúja.
- A Nagy Piramis valódi neve: A naplóban szerepel a Nagy Piramis eredeti neve is: Akhet-Khufu, azaz „Khufu horizontja”.
- Mereren kívül még néhány személyt említenek a töredékek. A legfontosabb a más forrásokból ismert Ankhhaf (Khufu fáraó féltestvére), akiről úgy tartják, hogy herceg és vezír volt Khufu és/vagy Khafre alatt. A papiruszokban nemesnek (Iry-pat) és Ra-shi-Khufu, (talán) gízai kikötő felügyelőjének nevezik.
Következmények és örökség
A Merer naplójának és más leleteknek a felfedezése egy hatalmas település bizonyítékát is feltárta, amely becslések szerint 20,000 XNUMX munkást támogat a projektben. A régészeti bizonyítékok egy olyan társadalomra mutatnak rá, amely értékelte és törődött munkaerővel, élelmet, menedéket és presztízst biztosított a piramisépítéssel foglalkozóknak. Ráadásul ez a mérnöki bravúr bebizonyította, hogy az egyiptomiak képesek olyan összetett infrastrukturális rendszereket létrehozni, amelyek messze túlmutatnak magán a piramison. Ezek a rendszerek alakítanák a civilizációt az elkövetkező évezredekig.
Záró gondolatok
A Merer's Diary értékes információkat kínál a gízai piramisok építéséhez szükséges kőtömbök vízi csatornákon és csónakokon keresztül történő szállításáról. A Merer naplójából előkerült információk azonban nem mindenkit győznek meg. Egyes független kutatók szerint megválaszolatlan kérdéseket hagy maga után, hogy ezek a csónakok képesek voltak-e a legnagyobb felhasznált kövekkel manőverezni, ami kétségbe vonja praktikusságukat. Ezenkívül a napló nem részletezi az ókori munkások által alkalmazott precíz módszert ezeknek a hatalmas köveknek az összeállítására és egymáshoz illesztésére, így a mechanika mögött ezeknek a monumentális építményeknek a létrehozása mögött nagyrészt rejtélyek öveztek.
Lehetséges, hogy Merer, a szövegekben és a naplókban említett ókori egyiptomi tisztviselő a gízai piramisok tényleges építési folyamatával kapcsolatos információkat rejtett el vagy manipulált? A történelem során az ókori szövegeket és írásokat a szerzők gyakran manipulálták, eltúlozták vagy lealacsonyították a tekintélyek és az uralkodók befolyása alatt. A másik oldalon sok civilizáció igyekezett titokban tartani építési módszereit és építészeti technikáit a versengő királyságok elől. Ezért nem lenne meglepő, ha Merer vagy mások, akik részt vettek az emlékmű építésében, elferdítenék az igazságot, vagy szándékosan eltitkolnának bizonyos szempontokat a versenyelőny fenntartása érdekében.
A szuperfejlett technológia vagy az ősi óriások létezése és nemléte között a Merer naplójának felfedezése továbbra is figyelemre méltó az ókori Egyiptom titkai és lakói rejtélyes elméjének megfejtésében.
