Scaphizmus - A történelem legszörnyűbb kínzási és kivégzési módszere

Az emberi történelem során borzalmas kínzási módszerek és embertelen büntetések mindig is a végtelen hatalom másik aspektusaként ismerték el. Az ókori egyiptomi időktől kezdve a világháborús korszakig hatalmas uralkodók ezrei mutatták meg kegyetlen és mocskos szívüket azáltal, hogy bizonyos barbár és hátborzongató módon megbüntették az embereket, teljesítve az uralom iránti gonosz érdeklődésüket. Míg egyesek ezt saját szórakozásukból tették!

Az ókori időkben az emberek szörnyű halálbüntetési módjai közül a szkaphizmus volt az egyik legrosszabb. El tudnád képzelni, hogy a közönséges ételek, például a tej és a méz keveréke lehet a hosszadalmas és a legfájdalmasabb félelmetes halál oka?

Kr. E. 500-ban a Perzsa Birodalom rettenetes kivégzési módot indított el, amelyet „Scaphism” -nak vagy „The Boats” -nak neveztek - ez a brutális kínzási módszer halálos fájdalmat és elviselhetetlen kényelmetlenséget okozott az áldozatban, amíg meg nem halnak.

Scaphizmus - A kínzások és kivégzések legrettenetesebb módszere:

A scaphizmus perzsa kivégzési technika abból állt, hogy csapdába ejtette az áldozatot két kishajó vagy két vájt fatörzs között. A tehetetlen szenvedőt úgy kötözték be a hajók közötti térbe, hogy a fej, a kezek és a lábak kívül maradjanak.

Méz és tej keverékét erőszakkal etették az elítélt személyig, amíg hasmenéshez vezetett. Ezt követően az áldozat kénytelen lesz hányni, eloszlatva a keveréket az arcukon, a mellkasukon és a lábukon. Ezután az embert napsütésben hagyják, vagy víztározóba vagy mocsárba viszik.

Néhány órán belül rovarraj gyűlt össze körülöttük, sűrű felhőkbe telepedve az arcuk körül, és szúrva a szemüket, az orrukat és a szájukat. Valamint a legyek és patkányok megjelennek és támadni kezdik őket, megeszik a tej és a méz hányatott keverékét.

Ez teszi a scaphizmust a legszörnyűbb végrehajtási formává:

A helyzet rosszabbá tételéhez további mézet és tejet szórtak a testük puha részeire, különösen a végbélnyílásra és a nemi szervekre. Más rovarok elkezdenék harapni ezeket a lágy részeket, és baktériumokat visznek magukkal az ürülékből. Előreláthatóan ezek a harapások megfertőződnek.

Néhány nap múlva ezek a sebek gennyet kezdenek sírni, és újabb rétegeket vonzanak más rovarokhoz, amelyek testükben szarukat tenyésztenek. Azok a kukacok elkezdenék enni a húst, és több betegséget hordoznának az ember testében.

Ezután ezek a rovarok és más kártevők felmennek a test belsejébe, és elkezdik a belső szerveket lakmározni. Az áldozat végül enged a lassú, fájdalmas halálnak, amelyet több harapás és fertőző seb okoz. Néha a szervek egyes részei a bőr lyukain keresztül jutottak ki a testéből.

A scaphizmus a görög „skaphe” szóból származik, amely szó szerint azt jelenti, hogy „üreges”. És ez jó munkát végez, amikor kettős jelentést közvetít a félelmetes büntetés mögött. Nemcsak maguk a hajók voltak üregesek, hanem az áldozat is, amikor a büntetés véget ért.

Halálfájdalmuk kiterjesztése érdekében a tejet, a mézet és a vizet többször fröccsentették az illető testére, és néhányat a szájába öntöttek. Ezért a szenvedőnek kevés esélye volt szomjúságban vagy éhségben meghalni.

Ha a bűncselekmény súlyos volt, az őrök napról napra továbbra is erőszakkal etették a tejet és a mézet. A Scaphism legfontosabb és mégis borzalmas része az volt, hogy semmilyen áron nem engedték meg a természetes halált.

Halál szkaphizmus útján - az ősi perzsa katona, Mithridates hírhedt kivégzése:

A scaphizmus leghírhedtebb története a kivégzés Mithriádésszal, aki fiatal perzsa katona volt a király seregében Artaxerxész II. Állítólag megölte Cyrus-t, II. Artaxerxes király öccsét.

Kr. E. 404-ben a perzsa király II. Darius meghalt, két fiát, Artaxerxest és Cyrusot hagyva maga után. Artaxerxes volt a legidősebb és vállalta a király szerepét, de Cyrus akarta a hatalmat, ezért kihívta testvérét, Artaxerxest. Kr. E. 401-ben a két testvér között a háborút a Cunaxai csata és Mithridates nyila véletlenül elütötte Cyrust a csatatéren.

Artaxerxes megígérte, hogy megjutalmazza a katonát, de csak egy feltétellel. Mindenkinek azt kell gondolnia, hogy II. Artaxerxes király ölte meg Cyrust, hogy biztosítsa hatalmát.

Később Mithridates megfeledkezett a történelmi szövetségről, és egy banketten Mithridates azzal dicsekedett, hogy ő ölte meg Cyrust. Artaxerxes királyt erről értesítették, és azonnal megbüntette Mithridateset azzal, hogy a Scaphismus által árulásért halálra ítélte.

Plutarkhosz, az ókori görög esszéista, filozófus és életrajzíró írta könyvében „Artaxerxes élete” hogy Mithridates 17 napig élte túl ezt a szörnyű kínzást, míg végül súlyos fertőzésben meghalt.

Következtetés:

A scaphizmus halálbüntetése a legsúlyosabb bűncselekményekre, például Perzsiában elkövetett gyilkosságokra és árulásokra vonatkozott. Sokan azonban a gyakorlatot az ókori görög irodalom tisztán irodalmi találmányának tekintik, mivel az ókori Perzsia még soha nem tanúsította. Az elsődleges forrás a Plutarch's „Artaxerxes élete” majdnem hat évszázaddal azután írták, hogy a tényleges esemény Perzsiában bekövetkezett. Bármi is az eredete, a szkaphizmus valóban a legszörnyűbb módja a halálnak.