A 20. század elején egy Carlo Crespi Croci nevű pap furcsa felfedezést tett az ecuadori dzsungelben, amelyet később alaposan megvizsgáltak és különféle kutatómunkákban publikáltak.
Crespi élete nagy részében papként dolgozott, és annak ellenére, hogy soha nem volt annyira híve a földönkívüli tényezőknek, nem tudott nem gondolni rá, amikor a saját két szemével látta a felfedezést.
Pontosan minek volt tanúja Carlo Crespi atya?
Crespi atya belebotlott egy hatalmas fémből készült idegen könyvtárba, amely tele volt arany-, platina- és más nemesfémlapokkal.
A Cueva de Los Tayos a neve annak a barlangnak, ahol ezeket a tárgyakat és régiségeket felfedezték. Az ecuadori hatóságok megtámadták a felfedezést, de a valóság az, hogy az ecuadori és a brit kormány is finanszírozta e barlangok alapos kutatását, amely számos független kutató figyelmét felkeltette.
Neil Armstrong, az első ember, aki a Holdon járt, egyike volt azoknak a férfiaknak, akik részt vettek a nagy valószínűséggel emberek által épített barlangalagutak kutatásában. Ha bebizonyosodik, hogy ez pontos, az feltárja történelmünk és eredetünk összes következetlenségét és hibáját.
A barlangot azonban nem vizsgálták meg alaposan, mert ezek az alagutak hatalmasak, és úgy tűnik, örökké tartanak, de amit eddig láttunk, az lenyűgöző.
Expedíciók a Cueva de Los Tayosba
1976-ban egy nagy expedíciós csoport (The 1976 BCRA Expedition) belépett a Cueva de Los Tayosba, hogy mesterséges alagutak, elveszett arany, furcsa szobrok és egy ősi „fémkönyvtár” után kutassanak, amelyet állítólag egy földönkívüliek által segített elveszett civilizáció hagyott el. A csoport között volt Neil Armstrong egykori amerikai űrhajós is, már elmondtuk.
Amíg bárki emlékezhet, az őslakosok Ecuadori Shuar nép behatoltak egy hatalmas barlangrendszerbe az Andok dzsungellel borított keleti lábánál. Szőlőlétrákon ereszkednek le a három szédületes bejárat egyikén, amelyek közül a legnagyobb egy 213 láb mély (65 méter) akna, amely alagutak és kamrák hálózatába vezet, amennyire tudjuk, legalább 2.85 mérföldre. A legnagyobb kamra mérete 295 láb x 787 láb.
A suárok számára ezek a barlangok régóta a spirituális és szertartási gyakorlatok központjai, ahol erős szellemek, valamint tarantulák, skorpiók, pókok és szivárványboák élnek. Ők adnak otthont az éjszakai olajmadaraknak is, amelyeket helyi nevén tayosnak neveznek, innen ered a barlang neve is. A tayók a shuarok kedvelt tápláléka, egy másik ok, amiért küzdenek a barlangrendszer mélyén.
A barlangrendszer őreiként betöltött szerepükben a shuarokat viszonylagos békében hagyták az elmúlt egy-két évszázadban, eltekintve az 1950-es és '60-as években egy-egy aranykutatótól. Addig egy bizonyos Erich von Däniken úgy döntött, hogy belevág.
A svájci szerző 1968-ban könyve megjelenésével megragadta a globális képzeletet Az istenek szekerei? amely nagyrészt felelős volt az ősi űrhajós elméletek jelenlegi megjelenéséért. Aztán három évvel később publikált Az istenek aranya, amely a Cueva de Los Tayosról egy kevéssé ismert elméletet szabadít fel lelkes olvasói körében.
In Az istenek aranya, von Däniken elmesélte Juan Móricz János felfedező állításait, aki azt állította, hogy 1969-ben lépett be a barlangokba. A barlang belsejében aranykincseket, furcsa műtárgyakat és szobrokat, valamint egy „fémkönyvtárat” fedezett fel. fémtáblákon megőrzött elveszett információkat tartalmaz. Maguk a barlangok pedig minden bizonnyal mesterségesek voltak, állítása szerint valami fejlett intelligencia hozta létre, amely mára elveszett a történelemben.
Ez ihlette az első nagy tudományos expedíciót is Cueva de Los Tayosba. Az 1976-os BCRA Expedíciót Stan Hall, egy skót építőmérnök vezette, aki olvasta von Däniken munkáját. Hamarosan korának egyik legnagyobb barlangexpedíciójává nőtte ki magát, több mint 100 ember részvételével. Voltak köztük brit és ecuadori kormánytisztviselők, vezető tudósok és barlangkutatók, brit különleges erők, hivatásos barlangászok, és nem más, mint Neil Armstrong űrhajós, aki az expedíció tiszteletbeli elnöke volt.
Az expedíció sikeres volt, legalábbis kevésbé fantáziadús ambícióit tekintve. A kiterjedt barlanghálózatot minden eddiginél alaposabban feltérképezték. Állattani és botanikai leleteket rögzítettünk. És régészeti felfedezések születtek. De nem találtak aranyat, nem fedeztek fel túlvilági leleteket, és nyoma sem volt fémkönyvtárnak. Úgy tűnt, hogy a barlangrendszer is inkább a természeti erők eredménye, semmint bármiféle fejlett mérnöki tevékenység.
A Cueva de Los Tayos iránti érdeklődés soha többé nem érte el az 1976-os expedíció magasságát, de azóta számos kutatóexpedícióra került sor. Az egyik újabb expedíció Josh Gates és csapata volt a televíziós sorozat negyedik évadában Expedíció ismeretlen. Gates Shuar-vezetőkkel és Eileen Hall-lal, az 1976-os expedíció néhai Stan Hall lányával lépett be a barlangrendszerbe.
Következtetés
Noha az ehhez hasonló expedíciók lenyűgöző zoológiai és geológiai felfedezéseket eredményeztek, még mindig nincs nyoma aranynak, idegeneknek vagy könyvtárnak. Néhány ilyen tanulmány azonban felerősítette annak lehetőségét, hogy a barlangalagutak mesterségesen jöttek létre. Ezért a legmeghatározóbb kérdés: Miért építene valaki ekkora barlangrendszert? Úgy tűnik, hogy az emberek felelősek ezeknek a barlangoknak a kialakulásáért. De kinek és mikor volt a feladata egy ilyen bonyolult és kifinomult rendszer megtervezése?
Miért építenél valamit ilyen mélyen a Földbe, ha nincs mi elől elbújni? Ettől függetlenül a barlang továbbra is felkelti az akadémikusok és kutatók széles körének kíváncsiságát.
