A Messel Pit egy jól ismert UNESCO világörökségi helyszín Németországban, amelyről ismert a kövületek kivételes megőrzése az eocén korszakból, körülbelül 48 millió évvel ezelőtt.
Krister Smith, a frankfurti Senckenberg Kutatóintézet és Múzeum munkatársa, valamint Agustn Scanferla, az argentin Universidad Nacional de La Plata munkatársa egy csodálatos felfedezésre vezetett a Messel-gödörben. Tanulmányuk, amely a tudományos folyóiratban jelent meg Sokszínűség 2020, új betekintést engedett a kígyók korai fejlődésébe. A csapat kutatása egy kivételes, infravörös látással rendelkező kígyó kövületét tárja fel, ami az ősi ökoszisztéma újszerű megértéséhez vezet.
Kutatásaik szerint egy kígyó, amelyet korábban besoroltak Palaeopython fischeri valójában egy kihalt nemzetség tagja záróizom (közismert nevén boák vagy boidok) és képes infravörös képet alkotni a környezetéről. 2004-ben Stephan Schaal a volt német miniszterről, Joschka Fischerről nevezte el a kígyót. Mivel a tudományos tanulmány feltárta, hogy a nemzetség más leszármazást alkotott, 2020-ban új nemzetségnek minősítették Eokonstriktor, amely a dél-amerikai boákhoz kapcsolódik.
A kígyók teljes csontváza csak ritkán található fosszilis lelőhelyeken szerte a világon. E tekintetben kivételt képez a Darmstadt közelében található Messel Pit, az UNESCO Világörökség része. "A Messel-gödörből a mai napig négy rendkívül jól megőrzött kígyófajt lehetett leírni" – magyarázta Dr. Krister Smith, a Senckenberg Kutatóintézet és Természettudományi Múzeum munkatársa, majd folytatta: „Körülbelül 50 centiméter hosszúságú fajok közül kettő viszonylag kicsi volt; a korábban Palaeopython fischer néven ismert faj viszont meghaladhatja a két méter hosszúságot. Bár elsősorban földi volt, valószínűleg képes volt felmászni a fákra is.”
Egy átfogó vizsgálat a Eokonstriktor fischerié Az idegi áramkörök újabb meglepetéssel szolgáltak. A Messel-kígyó idegi áramkörei hasonlóak a közelmúltbeli nagy boákéhoz és pitonokhoz – a gödörszervekkel rendelkező kígyókéhoz. Ezek a szervek, amelyek a felső és az alsó állkapocslemezek között helyezkednek el, lehetővé teszik a kígyók számára, hogy a látható fény és az infravörös sugárzás keverésével háromdimenziós hőtérképet készítsenek környezetükről. Ez lehetővé teszi a hüllők számára, hogy könnyebben megtalálják a zsákmányállatokat, ragadozókat vagy búvóhelyeket.
Azonban a Eokonstrictor fischeri ezek a szervek csak a felső állkapcson voltak jelen. Sőt, nincs bizonyíték arra, hogy ez a kígyó a melegvérű zsákmányt részesítette előnyben. A kutatók eddig csak hidegvérű zsákmányállatokat, például krokodilokat és gyíkokat tudtak megerősíteni a gyomor- és béltartalomban.
Emiatt a kutatócsoport arra a következtetésre jutott, hogy a korai gödörszervek általában a kígyók érzékszervi tudatának javítására szolgáltak, és a jelenlegi összehúzó kígyók kivételével nem elsősorban vadászatra vagy védekezésre használták őket.
A felfedezése a jól megőrzött ősi kövület Az infravörös látással rendelkező kígyó több mint 48 millió évvel ezelőtt új megvilágításba helyezi ennek az ökoszisztémának a biológiai sokféleségét. Ez a tanulmány figyelemre méltó példája annak, hogy a paleontológiai tudományos kutatás miként adhat hozzáadott értéket a természeti világ és a földi élet evolúciójának megértéséhez.
