Az 512-es kézirat elbeszélése lenyűgöző bevezetőként szolgál egy izgalmas rejtélyhez, amely évszázadok óta zavarba ejti a történészeket és a felfedezőket. Úgy gondolják, hogy ez a rejtélyes dokumentum egy ősi, elhagyatott város felfedezését meséli el, amely mélyen a brazil belső térben fészkel. Az 512-es kézirat szerint ennek az elveszett civilizációnak a története a 18. századra nyúlik vissza, és azóta is spekulatív keresések és tudományos viták hullámát robbantja ki.
Az 512. kézirat felfedezése
Az 512-es kézirat története 1839-ben kezdődik, amikor Manuel Ferreira Lagos, egy jártas természettudós rábukkant erre a rejtélyes dokumentumra a brazil Nemzeti Könyvtár gyűjteményében. A kézirat hosszadalmas címet viselt, nagyjából így fordítva: „Egy okkult, nagy, nagyon régi, lakos nélküli település történelmi kapcsolata, amelyet 1753-ban találtak”.
Lagos bemutatta a dolgozatot a Brazil Történeti és Földrajzi Intézetnek, ahol később megjelent a magazinukban, egy előszóval, amely a „Muribecaként” is ismert Roberio Dias hírhedt esetéhez kapcsolta. Dias hírhedt felfedező volt, akit a portugál korona azért fogott el, mert visszatartott információkat Bahia értékes aknáiról.
Muribeca elveszett bányája
Azok számára, akik soha nem hallottak Muribecáról: a 16. század óta a kalandorok megszállottan keresik az arany- és ezüstbányákat Brazíliában, különösen a Muribeca elveszett bányáját. Roberio Diasnak volt egy gazdag ezüstbányája valahol Brazília belsejében, ahol indiánok dolgoztak, és a pletykák szerint több ezer éves.
Roberio Dias apja egy félig indián, Muribeca volt. A bányát apjától örökölte, egy portugál férfi és egy hajótörés túlélője, aki egy barátságos indián törzsnél élt, és később egy indián nőt vett feleségül. Bár Dias nagyon gazdag volt, mégis közember volt, és ami még rosszabb, mesztic – ezt a nevet annak adták, akinek a vére részben indiai.
Egy dologra Dias mindig is vágyott az életben, az egy cím, egy nemesi bizonyítvány. Így hát Madridba utazott, és alkut javasolt az akkori spanyol és portugál királynak, Dom Pedro II. Felajánlotta a királynak pompás bányáiból származó összes gazdagságát a „bányák márkija” címért cserébe.
Dom Pedro II visszautasította. Ehelyett Dias bizonyítványát lepecsételték, és elrendelték, hogy adják át Diasnak, amikor a bányák helyét nyilvánosságra hozzák. Ám a bányák felé haladva Dias meggyőzte a hajó kapitányát, hogy nyissa meg a parancsokat, mielőtt Bahiába érnének. Legnagyobb meglepetésére és döbbenetére Dias rájött, hogy mégsem ő lesz a bányák márkija. Ellentétben azzal, amit a király ígért, a lepecsételt parancsok kijelentették, hogy a király katonai bizottságot oszlatott fel a területre Dias „kapitány”-ként. Érthető, hogy Dias nem volt hajlandó feladni a bányák helyét.
Dias két évre egy salvadori börtönben volt börtönben. De ennek ellenére nem volt hajlandó beszélni. Végül megengedték neki, hogy megvásárolja a szabadságát, és 1622-ben meghalt. Sajnos a bányák titkos helye a sírjába került vele. Számos expedíció indult ezen aknák felkutatására, és a legtöbb soha nem tért vissza.
Az 512. kézirat tartalma
Úgy tűnik, hogy a kézirat egy elveszett eredeti mű átirata, és történelmi jelentésként mutatják be. A dokumentum bizonyos részei az idők során elhasználódtak, aminek következtében szövegrészek hiányoztak. A fennmaradt részek azonban lenyűgöző történetet mesélnek el.
Az elbeszélés részletezi egy portugál ezredes (név ismeretlen) és csapata útját, akiket vonzott egy impozáns hegylánc, amely a távolban csillogott. A csúcsra érve felfedeztek egy települést, amelyet kezdetben tengerparti városnak tartottak. Közelebbről megvizsgálva rájöttek, hogy a város romokban hever és elhagyatott.
A város bejáratát háromszoros, római diadalívekre emlékeztető boltív díszítette, felismerhetetlen nyelvű feliratokkal. A város főterén egy fekete talapzat kapott helyet, amelyen egy észak felé mutató emberszobor látható, egy nagy épület, amelyet különféle domborművek és intarziás alkotások díszítettek, valamint „római torony” vagy obeliszk minden sarokban. Felfedeztek egy vidéki kastélyt is a városon kívül, amelyben különálló házak voltak, amelyek egy nagy központi helyiséget, esetleg egy átriumot vettek körül.
Keresd az elveszett várost
1841 és 1846 között a Brazil Történeti és Földrajzi Intézet számos expedíciót támogatott az elveszett város felkutatására. Fr. Benigno Jose de Carvalho vezette ezeket a küldetéseket a Chapada Diamantinán, az egyedülálló sziklás képződményeiről ismert régión. Carvalho bejelentett szorgalma ellenére az expedíciók nem hoztak érdemi eredményeket, ami a kiábrándultság és a szkepticizmus légköréhez vezetett.
Elméletek és spekulációk
Különféle elméleteket és spekulációkat javasoltak az 512. kéziratban leírt elveszett város eredetének és létezésének magyarázatára. Egyes tudósok úgy vélték, hogy a beszámoló hiteles lehet, nagy romokra hivatkozva, valamint a környéken élő szökött rabszolgákról és bennszülöttekről szóló történetekre hivatkozva.
Ezzel szemben más történészek pusztán fikciónak minősítették a beszámolót, és a város leírását a Chapada Diamantina szokatlan sziklaképződményeinek tulajdonították. Az egymásnak ellentmondó elméletek ellenére az 512-es kézirat továbbra is lenyűgöző és vita tárgyát képezi történelmi körökben.
Az 512-es kézirat felfedezése és érdekes narratívája egy rejtett, fejlett civilizáció gondolatát táplálta Brazíliában, egy olyan országban, amely nemrég nyerte el függetlenségét, és egy erős nemzeti identitás kiépítésére törekedett. A kézirat beszámolója megerősítette azt az elméletet, hogy egy ősi görög-római civilizáció létezhetett Brazíliában valamikor távoli időben.
Az 512-es kézirat hatása a jövőbeli kutatásokra
Az 512-es kéziratban leírt elveszett város rejtélye számos expedíciót és küldetést ihletett ennek a rejtett civilizációnak a feltárására, beleértve a legendákat is. Percy Fawcett brit felfedező, akiről azt mondták, hogy felfedezte a „Z elveszett városát”. Sajnos ezek a keresések nagyrészt sikertelenek voltak, és a kéziratban leírt város a mai napig feltáratlan.
Következtetés
Az 512-es kézirat rejtélye továbbra is rabul ejti a történészeket, a felfedezőket és a rajongókat egyaránt. Elbeszélése, noha rejtélyek és találgatások övezi, káprázatos bepillantást enged egy rég elveszett civilizáció lehetőségébe, amely felfedezetlenül hever Brazília szívében. Míg az 512-es kéziratban leírt város igazsága továbbra is megfoghatatlan, ennek a rejtett civilizációnak a keresése folytatódik.
Miután elolvasta az 512-es kéziratot, olvassa el Silphium, Az ókor elveszett csodafüve.
