Az alaszkai Point Hope-ban található Ipiutak ősi városa jelentős helyet foglal el a történelem évkönyveiben. Ipiutak egykor virágzó metropolisz volt, ahol az emberek éltek, kereskedtek és egyedi rituálékat gyakoroltak. Ipiutak most romokban hever, csak a múlt dicsőségének maradványait hagyva maga után. Ennek a helyszínnek a régészeti és történelmi jelentőségét azonban nem lehet túlbecsülni. Ipiutak titkának megfejtése a kulcsa annak, hogy létfontosságú ismereteket nyerjünk egy letűnt kultúráról és Észak-Amerika korai lakóiról.
Ipiutak rejtélyes építői
Ipiutak történetét bizonytalanság homályosítja el, az eredete és építőinek kiléte körül ellentmondásos információk állnak rendelkezésre. A legalább 2,000 éves múltra visszatekintő közösség i.sz. 800 körül végül összeomlott, így a régészek összerakták a létrejöttének és megszűnésének rejtvényét.
Ipiutak építői kifinomult népek voltak, előmenetelükben felülmúlták az inuitokat. Az ősi várost az Indus-völgyi civilizáció ókori városaira emlékeztető rácsmintára építették fel. Körülbelül 600 elhagyott házzal, ezer szokatlan műtárgyával és hatalmas temetőjével Ipiutak a legnagyobb ilyen jellegű helyszín az Északi-sarkvidéki inuit régióban.
Egy szép hajú és kék szemű faj?
Az inuit népek legendái lenyűgöző történetet mesélnek el Ipiutak eredeti építőiről. Szájhagyományuk szerint az ókori várost nem maguk az inuitok építették, hanem egy szép hajú és kék szemű faj. Ezek a legendák a fehérről is beszélnek óriások aki egykor az istenek háborújáig Ipiutakon lakott. A rejtély egyre elmélyül, ahogy e titokzatos építők lehetséges eredetéről spekulálunk. Ipiutak viking település lehetett, vagy a dorseti kultúrához köthető? Az igazság megfoghatatlan marad.
Az ázsiai eredet elmélete
Egyes régészek, mint például Rainey Froelich, úgy vélik, hogy Ipiutak építői Ázsiából származtak. Froelich azt sugallja, hogy az ipiutak kultúrája megelőzte a sarkvidéki partvidék ismert inuit kultúráit, és valószínűleg Kelet-Ázsiából származik. Az Ipiutakon felfedezett leletek, köztük az elefántcsont-faragványok és a vésett eszközök, a rokon kultúráktól eltérő művészi mintákat mutatnak be. Ezeknek a tárgyaknak a bonyolult kivitelezése és egyedi művészi stílusa kérdéseket vet fel Ipiutak kulturális eredetével kapcsolatban.
Ipiutak szokatlan szokásai
Ipiutak ősi városa nemcsak kifinomult építészettel és szakképzett kézművességgel büszkélkedhet, hanem érdekes szokásokat és rituálékat is gyakorolt. Az Ipiutak környékén több mint 5,000 sír régészeti felfedezése rávilágít az ott élők kulturális gyakorlatára.
Az ipiutaki sírok bepillantást engednek népének temetkezési szokásaiba. Egyes sírok ősi koponyákat tartalmaznak elefántcsontból és sugárból készült mesterséges szemgolyókkal. Mások madárfej alakú elefántcsont orrdugókkal, elefántcsont halotti maszkokkal és még kis mumifikált állatokkal is rendelkeznek, berakott obszidiánszemekkel. Ezek az eredmények a sámánizmussal való erős kapcsolatra utalnak, és összehasonlítást tesznek Ukrajna szkíta-szibériai kultúráival.
Ipiutak lakossága
Froelich Rainey, aki feltárta a lelőhelyet, úgy becsülte, hogy Ipiutak egykor több ezer lakosú település volt a csúcson. Ez a lakosságszám meghaladta volna az alaszkai Fairbanks modern városét. Ipiutak puszta léptéke egy virágzó közösségre utal, amely jelentős szerepet játszott a régióban.
Ipiutak ősi művészete
Ipiutak egyik legfigyelemreméltóbb jellemzője a gazdag művészeti örökség. A város lakói a művészet különféle formáiban jártasak voltak, a bonyolult elefántcsont-faragványoktól a vésett szerszámokig. Ezek a művészi megnyilvánulások megvilágítják azoknak az embereknek a kulturális és szellemi hiedelmeit, akik egykor otthonának hívták Ipiutakot.
Az ipiutak nép a dekoratív faragványok kifinomultságát mutatta ki, különösen elefántcsontból, fából, csontból és kőből. Az Ipiutakon talált faragott elefántcsont-leletek sajátos művészi mintákat mutatnak, amelyek megkülönböztetik őket más kultúrák alkotásaitól. A bonyolult faragványok mögött rejlő jelentőség és szimbolika továbbra is lenyűgözi a régészeket és a művészet iránt érdeklődőket.
Szimbolizmus és sámánizmus
Az Ipiutakon felfedezett faragványok közül sokról azt tartják, hogy szimbolikus jelentéssel bírnak, és valószínűleg a sámánizmushoz kapcsolódnak. A sámánizmus elterjedt gyakorlat volt a lakosság körében, és a sámánok sírjaiban talált tárgyak erős spirituális kapcsolatra utalnak. Az elefántcsont szemdugókkal ellátott lókoponyák jelenléte és a jegesmedvék ábrázolása a faragványokon az ősi kultuszok és szertartási gyakorlatok közötti kapcsolatra utal.
Ipiutak: Ablak az ősi sarkvidéki kultúrába
Az Ipiutak kapuként szolgál a több ezer évvel ezelőtt létező ősi sarkvidéki kultúrák megértéséhez. Kiterjedt régészeti ásatások és elemzések révén a kutatók fokozatosan összerakták Ipiutak történetének rejtvényét és jelentőségét az észak-amerikai civilizációk tágabb kontextusában.
A cirkumpoláris kőkorszaki kapcsolat
Egyes tudósok úgy vélik, hogy az Északi-sarkvidéken élő különböző törzsek, mint például a lappok, szamojédek, jukaghirek és inuitok, osztoznak az ősi körkörös kőkorszakban gyökerező kulturális hagyományokon. Ez a hagyomány a magdaléni idők nyugat-európai rénszarvasvadászaitól eredhetett. Miközben folyamatos vita folyik az inuit nép származásáról, egyértelmű, hogy egyedi sarkvidéki kultúrát alakítottak ki, amely szorosan kötődik környezetükhöz és megélhetési szokásaikhoz.
Ráadásul az Északi-sarkvidék nem jelentett pangó menedéket az ókori kőkorszaki közösségek számára. A kulturális változások és fejlődés szerves részét képezik a régió történelmének, hasonlóan a világ más részeihez. A Szibériában, Alaszkában, Kanadában és Grönlandon végzett ásatások feltárták a sarkvidéki települések hosszú történetét, amelyet különböző szakaszok és kulturális változások jellemeznek.
A három időhorizont
A régészek három különböző időhorizontot azonosítottak az Északi-sarkvidék történetében: az ókori kőkorszakot, a paleo-inuit szakaszt és a neo-inuit szakaszt. Az ókori kőkorszaki kultúra, csorba kőszerszámaival, Kr.e. 2000 előtti. A csiszolt palaszerszámok által fémjelzett paleo-inuit korszak Kr.e. 700-tól Kr. u. 300-ig terjedt. Végül a neo-inuit korszak Kr. u. 300 körül alakult ki, és a mai napig tart. Minden szakasz egyedi kulturális vonásokat, technológiai fejlődést és művészi kifejezéseket tár fel.
Összefoglalva
A több évtizedes kutatás és ásatások ellenére Ipiutak rejtélye megoldatlan marad. Ennek az ősi városnak az eredeti építői, eredetük és végső sorsuk még mindig elkerülnek bennünket. Az inuit nép legendái, a régészeti leletek és az egyedi művészi megnyilvánulások jelenléte mind-mind izgat bennünket egy letűnt kultúrába pillant be. Ipiutak titkának megfejtése továbbra is lebilincselő küldetés, amely felbecsülhetetlen értékű betekintést nyújt Észak-Amerika korai lakóiba és figyelemre méltó eredményeikbe.
Ahogy mélyebben elmélyülünk Ipiutak tanulmányozásában, egyre jobban megértjük az ősi sarkvidéki kultúrákat, bővítve ezzel az emberi történelem ismerete és a változatos civilizációk, amelyek egykor a világ távoli pontjain virágoztak.
Miután elolvasta Ipiutak ősi városát, olvassa el Csontból, elefántcsontból, fából vagy agancsból faragott inuit hószemüveg, akkor olvass róla 16 ősi város és település, amelyeket titokzatosan elhagytak.
