A találmány egy ScienceAlert jelentés2019-ben egy nemzetközi tudóscsoport, Melissa Kennedy, a Nyugat-Ausztrál Egyetem régésze vezetésével IDIHA-F-140 néven 0011081 méter hosszú homokkő Mustatilt ásott ki Al-'Ula közelében, Szaúd-Arábia északnyugati részén. A titokzatos, téglalap alakú burkolatokat a neolitikus kor emberei használták ismeretlen rituálékhoz. Az ásatások során több száz állati maradvány töredékét tárták fel, amelyek egy szentnek tartott kőlap köré csoportosultak. Ez arra utal, hogy a kőlap egy szent kő, amely a régióban évezredekkel ezelőtt élt emberek istenét vagy isteneit ábrázolja.
A Mustatils egyedülálló felfedezés a régészet területén. Ezek a szerkezetek csak Szaúd-Arábiának északnyugati részén találhatók, és először az 1970-es években fedezték fel őket légifelvételek. Ezek a furcsa megjelenésű építmények sziklákból készültek, és téglalap alakúak, hossza általában nagyobb, mint a szélessége. Az építmény falait kőzetekből építik, amelyeket habarcs vagy cement nélkül raknak egymásra, a szárazkő falazásnak nevezett technikával. A Mustatilok mérete eltérő lehet, egyesek viszonylag kicsik, mások pedig akár több tíz méter hosszúak is lehetnek.
Úgy gondolják, hogy ősi építmények a neolitikumban épültek, amely körülbelül 8,000 évvel ezelőttre nyúlik vissza. A Mustatilokat még mindig rejtély övezi, és céljuk sem teljesen világos. Egyes szakértők úgy vélik, hogy vallási vagy szertartási célokra használták őket, míg mások szerint csillagászati megfigyelésekre vagy állattartásra használták őket.
Egy másik elmélet azt sugallja, hogy a musztatilokat vadászatra használták. A kőfalak akadályokat képezhettek, amelyek az állatokat egy szűk térbe juttatták, ahol könnyen le lehetett vadászni. Ezt az elméletet támasztja alá az ősi állatcsapdák jelenléte néhány Mustatil közelében.
Egyes szakértők azt javasolják, hogy a Mustatilokat sírként vagy temetkezési kamraként használták. A szerkezetek egységessége és néhány Mustatil közelében talált emberi maradványok jelenléte alátámasztja ezt az elméletet. Azonban nem minden Mustatil tartalmaz emberi maradványokat, ami megkérdőjelezi ezt az elméletet. Bármi is legyen az eredeti rendeltetésük, ezek a szerkezetek lenyűgöző felfedezés, amely betekintést nyújt a régió ókori életébe.
Az elmúlt néhány évtizedben a musztatilokat tanulmányozó régészek azt találták, hogy a területen megnövekedett csapadékos időszakban építették őket, ami nagyobb populációkat és összetettebb társadalmakat tehetett lehetővé. Maguk a szerkezetek olyan csillagászati jellemzőkhöz igazodnak, mint például a Nap és a Hold felkelése és lenyugvása, ami arra utal, hogy csillagászati megfigyelésekre vagy rituálékra használták őket.
Szaúd-Arábia északnyugati részének egyik leglenyűgözőbb felfedezése a sziklaművészet jelenléte a Mustatils közelében. A sziklarajz állatokat, embereket és geometriai alakzatokat ábrázol, és úgy gondolják, hogy ugyanabba az időbe nyúlik vissza, mint a Mustatilok. A sziklafestmények olyan közeli jelenléte az építményekhez azt sugallja, hogy egy nagyobb kulturális komplexum részei voltak, és az ősi nabateuszi civilizáció érintettsége volt, amely az időszámításunk előtti első században a régió nagy részét irányította.
Összefoglalva, a Mustatils felfedezése Szaúd-Arábia északnyugati részén bizonyítja a régészeti kutatások fontosságát múltunk titkainak feltárásában. Csak tudósok, kutatók és helyi közösségek elkötelezett erőfeszítései révén remélhetjük, hogy mélyebben megérthetjük közös kulturális örökségünket és bolygónk gazdag történelmét.
Ahogy az ehhez hasonló új felfedezések folyamatosan születnek, nyilvánvaló, hogy sokkal többet kell megtudni a Mustatilokról és az őket építő emberekről. Izgalmas időszak ez a régészet számára, és azt ígéri, hogy még sok lenyűgöző betekintést nyerhet múltunkba.
A kutatást az AlUla Királyi Bizottsága finanszírozta, és ben publikálták PLoS ONE.
