A földi élet fennállása során jelentős változásokon ment keresztül, és öt jelentős tömeges kihalás döntő fordulópontként emelkedett ki. Ezek az évmilliárdokon átívelő kataklizmikus események alakították az evolúció menetét, és meghatározták az egyes korszakok domináns életformáit. Az elmúlt néhány évtizedben a tudósok megpróbálták megoldani a körülvevő rejtélyek ezeket a tömeges kihalásokat, feltárva azok okait, hatásait és a lenyűgöző lények amelyek a nyomukban derültek ki.
Késő Ordovics: A változás tengere (443 millió évvel ezelőtt)
A késő ordovíciai tömeges kihalás, amely 443 millió évvel ezelőtt következett be, jelentős átmenetet jelentett A Föld története. Ebben az időben az élet nagy része az óceánokban létezett. A puhatestűek és a trilobitok voltak az uralkodó fajok, és a első halak állkapcsokkal jelentek meg, megalapozva a jövő gerinceseinek.
Ezt a kihalási eseményt, amely a tengeri fajok hozzávetőleg 85%-át kipusztította, a feltételezések szerint a Föld déli féltekén bekövetkezett eljegesedés sorozat váltotta ki. A gleccserek terjeszkedésével egyes fajok elpusztultak, míg mások alkalmazkodtak a hidegebb körülményekhez. Amikor azonban a jég visszahúzódott, ezeknek a túlélőknek új kihívásokkal kellett szembenézniük, például a légkör összetételének megváltozásával, ami további veszteségekhez vezetett. Az eljegesedés pontos oka továbbra is vita tárgya, mivel a bizonyítékokat elhomályosította a kontinensek mozgása és a tengerfenék regenerációja.
Meglepő módon ez a tömeges kihalás nem változtatta meg drasztikusan a Föld domináns fajait. Számos létező forma, köztük gerinces őseink is, kisebb számban fennmaradtak, és végül néhány millió éven belül helyreálltak.
Késő devon: lassú hanyatlás (372-359 millió évvel ezelőtt)
A 372-359 millió évvel ezelőtti késő-devon tömeges kihalást inkább lassú hanyatlás jellemezte, mintsem hirtelen katasztrofális esemény. Ebben az időszakban a növények és rovarok gyarmatosították a földet, a magvak és a belső érrendszerek fejlődésével. A szárazföldi növényevő állatok azonban még nem jelentettek jelentős versenyt a növekvő növényekkel szemben.
Ennek a Kellwasser- és Hangenberg-eseménynek nevezett kihalási esemény okai továbbra is rejtélyesek. Egyes tudósok azt feltételezik, hogy egy meteorit becsapódása vagy egy közeli szupernóva zavarokat okozhatott a légkörben. Mások azonban azzal érvelnek, hogy ez a kihalási esemény nem valódi tömeges kihalás, hanem inkább a megnövekedett természetes kihalások és a lassabb evolúció időszaka.
Perm-triász: A nagy haldoklás (252 millió évvel ezelőtt)
A perm-triász tömeges kihalás, más néven „a nagy haldoklás”, a Föld történetének legpusztítóbb kihalási eseménye volt. Körülbelül 252 millió évvel ezelőtt fordult elő, és a bolygó fajainak többségének elvesztéséhez vezetett. Becslések szerint az összes tengeri faj 90-96%-a és a szárazföldi gerincesek 70%-a kihalt.
Ennek a katasztrofális eseménynek az okai továbbra is kevéssé ismertek a mélyre temetés és a bizonyítékok szétszóródása miatt, amelyet a kontinensek sodródása okozott. Úgy tűnik, hogy a kihalás viszonylag rövid ideig tart, valószínűleg egymillió éven belülre koncentrálódhat. Különféle tényezőket javasoltak, köztük a légköri szénizotópok eltolódását, a nagy vulkánkitöréseket a modern Kínában és Szibériában, az égő szénágyakat és a légkört megváltoztató mikrobiális virágzást. E tényezők kombinációja valószínűleg jelentős éghajlatváltozáshoz vezetett, amely világszerte megzavarta az ökoszisztémákat.
Ez a kihalási esemény alaposan megváltoztatta a földi élet lefolyását. A szárazföldi lények több millió évbe telt, mire felépültek, végül új formákat hoztak létre, és utat nyitottak a következő korszakoknak.
Triász-jura: A dinoszauruszok felemelkedése (201 millió évvel ezelőtt)
A triász-jura tömeges kihalás, amely körülbelül 201 millió évvel ezelőtt következett be, kevésbé volt súlyos, mint a perm-triász esemény, de még mindig jelentős hatással volt a földi életre. A triász időszakban az arkosaurusok, a krokodilszerű nagy hüllők uralták a földet. Ez a kihalási esemény kiirtotta az arkosauruszok többségét, lehetőséget teremtve egy kialakult alcsoport kialakulására, amelyből végül dinoszauruszok és madarak válnak, amelyek a jura időszakban uralják a földet.
A triász-jura kihalás vezető elmélete azt sugallja, hogy a Közép-atlanti Magmatikus tartomány vulkáni tevékenysége megzavarta a légkör összetételét. Ahogy a magma szétáradt Észak-Amerikában, Dél-Amerikában és Afrikában, ezek a szárazföldi tömegek elkezdtek szétválni, és az eredeti mező darabjait átvitték az Atlanti-óceánon. Más elméletek, mint például a kozmikus hatások, kiestek. Lehetséges, hogy nem történt egyedi kataklizma, és ezt az időszakot egyszerűen az evolúciónál gyorsabb kihalás jellemezte.
Kréta-paleogén: A dinoszauruszok vége (66 millió évvel ezelőtt)
A kréta-paleogén tömeges kihalás (más néven KT-kihalás), talán a legismertebb, a dinoszauruszok végét és a kainozoikum korszakának kezdetét jelentette. Körülbelül 66 millió évvel ezelőtt számos faj, köztük a nem madár dinoszauruszok is kipusztultak. A kihalás oka ma már széles körben elfogadott, hogy egy hatalmas aszteroida becsapódás eredménye.
A geológiai bizonyítékok, mint például a megnövekedett irídiumszint jelenléte az üledékes rétegekben szerte a világon, alátámasztják az aszteroida becsapódásának elméletét. A mexikói Chicxulub kráter, amely az ütközés következtében alakult ki, irídium anomáliákat és más elemi jeleket tartalmaz, amelyek közvetlenül összekapcsolják a világ irídiumban gazdag rétegével. Ez az esemény mély hatást gyakorolt a Föld ökoszisztémáira, megnyitva az utat az emlősök és a bolygónkon jelenleg élő változatos életformák felemelkedése előtt.
Záró gondolatok
A Föld történetének öt fő tömeges kihalása döntő szerepet játszott bolygónk életének alakulásában. A késő ordovíciumtól a kréta-paleogén kihalásig minden esemény jelentős változásokat hozott, ami új fajok megjelenéséhez, mások hanyatlásához vezetett. Bár ezeknek a kihalásoknak az okai még mindig rejtélyeket rejtenek, döntően emlékeztetnek a földi élet törékenységére, rugalmasságára és alkalmazkodóképességére.
A jelenlegi biodiverzitás-válság azonban, amelyet nagyrészt az emberi tevékenységek, például az erdőirtás, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozás okoz, azzal fenyeget, hogy megzavarja ezt a kényes egyensúlyt, és potenciálisan a hatodik jelentős kihalási eseményt idézhet elő.
A múlt megértése segíthet eligazodni a jelenben és megalapozott döntéseket hozni a jövővel kapcsolatban. E főbb kihalások tanulmányozásával a tudósok betekintést nyerhetnek tetteink lehetséges következményeibe, és stratégiákat dolgozhatnak ki a Föld értékes biológiai sokféleségének védelmére és megőrzésére.
Erre a korszaknak az az igénye, hogy tanuljunk a múlt hibáiból, és azonnali lépéseket tegyünk a környezetre gyakorolt hatásunk mérséklése érdekében, hogy megakadályozzuk a további katasztrofális fajok elvesztését. Bolygónk változatos ökoszisztémáinak sorsa és számtalan faj túlélése a közös erőfeszítéseinken múlik.
Miután elolvasta a Föld történetének 5 tömeges kihalásáról, olvassa el a A híres elveszett történelem felsorolása: Hogyan veszik el ma az emberi történelem 97% -a?
