Van valami az emberi elmében, amely szereti a furcsa és titokzatos legendákat. Főleg azok, amelyekben szörnyek, óriások és más olyan dolgok vannak, amelyek az éjszakában összeütköznek. A történelem során számos mesét meséltek el a világ elszigetelt helyein megbúvó furcsa és félelmetes lényekről. De mi van, ha mindez igaz?
Számtalan történet létezik a szörnyekről a mitológiából, a mesékből és a helyi folklórból a föld szinte minden kultúrájából. Ezek a lények szinte minden esetben egy ember eltúlzott változatai; nagyobbak, mint az élet, olyan természetellenes képességekkel vagy tulajdonságokkal, amelyek megkülönböztetik őket a tipikus férfiaktól vagy nőktől.
Vagy így gondoljuk, mi lenne, ha ezek a mítoszok nem csak történetek lennének, hanem valódi beszámolók furcsa lényekkel való találkozásokról? Az évek során számos jelentés érkezett arról, hogy óriási emberek barangoltak a világ távoli régióiban – egyesek azt is állítják, hogy saját szemükkel láttak egyet.
Az 1980-as évek az az időszak volt, amikor a világot az atomháborútól való félelem fogta el. Az iráni-iraki háború kitörése és Afganisztán szovjet megszállása mind-mind tovább növelte az érzést, hogy Armageddon a sarkon lehet. Ebben az időben volt egy furcsa óriás, akiről azt mondták, hogy Kandahár távoli régiójában élt.
Stephen Quayle 2002-ben mesélte el ezt a történetet a népszerű amerikai "Coast to Coast" paranormális rádióállomáson. Több mint harminc éve kutat ősi civilizációk, óriások, UFO-k és biológiai hadviselés után. Quayle szerint az amerikai kormány az egész incidenst titkosította, és sokáig rejtve tartotta a nyilvánosság elől.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy az Egyesült Államok afganisztáni hadművelete során egy napon egy amerikai katonák különítménye nem tért vissza a küldetésből. Rádión próbálták felvenni velük a kapcsolatot, de senki nem reagált.
Válaszul egy különleges műveleti munkacsoportot küldtek a sivatagba azzal a feladattal, hogy megtalálják és visszaszerezzék az eltűnt egységet. Feltételezték, hogy a különítmény ostromba eshet, és a katonákat megölte vagy elfogta az ellenség.
A katonák arra a területre érve, ahonnan az eltűnt különítmény távozott, elkezdték szemügyre venni a területet, és hamarosan egy nagy barlang bejáratára bukkantak. A barlang bejáratánál hevert néhány holmi, amelyekről alaposabban megvizsgálva kiderült, hogy az eltűnt különítmény fegyverei és felszerelései.
A csoport óvatosan körülnézett a barlang bejáratánál, amikor hirtelen egy óriási ember ugrott ki belőle, magasabb, mint két, egymásra rakott hétköznapi ember.
Egyértelműen egy kócos, bozontos vörös szakállú és vörös hajú férfi volt. Dühében felsikoltott, és ököllel a katonák felé rohant. Ugyanezek visszavonultak, és lövöldözni kezdték az óriást 50 darab BMG Barrett puskájukkal.
Még ilyen hatalmas tűzerő mellett is, az egész osztagnak teljes 30 másodpercig tartott az óriás folyamatos lövöldözése, hogy végül a földre döngölje.
Miután az óriás meghalt, a SWAT csapata átkutatta a barlang belsejét, és megtalálta az eltűnt osztag férfiainak csontig rágcsált holttestét, valamint régebbi emberi csontokat. A katonák arra a következtetésre jutottak, hogy ez az emberevő óriás már régóta ebben a barlangban él, és felfalja az arra járó embereket.
Ami az óriás holttestét illeti, az legalább 500 kg-ot nyomott, majd helikopterrel szállították a helyi katonai bázisra, majd egy nagyobb repülőgépre küldték, és senki más nem látta és nem hallott róla.
Amikor a SWAT katonák visszatértek az Államokba, kénytelenek voltak aláírni a titoktartási megállapodásokat, és az egész incidenst minősítettnek minősítették.
A szkeptikusok ezt a történetet kitaláltnak és puszta átverésnek minősítették. Válaszul sokan kérdezték, milyen önérdekük van ebben a történetben, ha hazudnak. Míg mások azt sugallják, lehetséges, hogy ezek tömeges hallucinációk a káros sugárzásnak való kitettség eredményeként, amelyek a katonák elméjét vagy tudatukat érintik.
